utazás

találkozott a tekintetünk de a szívem nem szorult már . leszálltam az ő buszáról .soha nem volt bérletem rá ,csak egy futó jegyet váltottam . de túl drágán adta . túl drágán ahhoz hogy a boldogság felülkerekedjen minden seben.

s most félünk utazni , félünk jegyet s aztán bérletet venni . félünk attól hogy a bérlet lejár vagy a buszjegy nem lyukasztható tovább. félünk attól hogy felszálljunk , mert félünk  hogy aztán leszállunk .. 

egy év

eddig mosolyokat hagytál magad után , emlékeket talán egy egész múltat is. s most csak egy beporosodott év maradt. 

egy éve így vélekedtem: A hamar eldöntött érzések a legmérgezőbbek. Főleg ha a személyt nem is merjük annyira hogy eltudjuk dönteni bízzunk-e benne. Mikor olyan dolgok vetődnek fel benned hogy lehet hogy átvág s lehet hogy valami célja van az egész dologgal , a tehetetlenség mint egy kényszerzubbony leszorítja a tested. Ha valaki aki kívülről szemléli a dolgokat azt mondja neked hogy csak húzza az agyad, nem hiszel neki azt gondolod hogy nem látja tudja amit te. pedig lehet hogy te nem látod azt amit ő igen. 

igen , megbántam hogy ennyire naiv voltam. hogy nem hallgattam másra . mennyire rémisztő hogy valaki aki csak egy történet alapján ismeri tisztábban lát mint én.  

egy valamit pedig nem kéne bánnom hogy ez az egy év így feledésbe merült hogy hagytam(hagytuk) porosodni.