félelem

senkit se akartam . még is itt vannak mellettem . de nem is mellettem vannak , csak félnek egyedül lenni. mindenki fél hogy egyedül marad. merész voltam hogy nekem nem kell senki. vagy csak én is féltem . de nem érzek itt senkit igazinak körülöttem . messze még van ember aki mindig meg fog érteni , nem kell hogy erősen ragaszkodjunk egymáshoz vagy mindennap beszéljünk. nem kellenek szavak hogy fent tartsuk a kapcsolatunkat . csak tudjuk ha szükségünk van  mi ott leszünk

sikerült

sikerült! bejutottam . franciás leszek . Párizsba utazom. és sodródok majd a gimnáziumos árral. szeretni fogom.

mindig minden máshogy alakul

kátrányos a torkunk és újságot hordozunk. koffeinmenteset veszünk csak az ízéért. de ízlik-e egyáltalán az íze ? nem akarunk felkelni , de nem akarunk későn indulni , hogy aztán gyorsan számoljuk lépteinket. mindig ugyan az a körforgás , a megszokott. van olyan akivel szívesen lennék és van olyan akivel nem. de velem ki is akarna igazából lenni? számba veszem őket és aztán mindig nem lesz a válaszom. szeretnék a füstbe burkolózni egyedül. hogy aztán újra mással lehessek. nem akarok reggelente nevetni az elcsépelt vicceken nem akarok jópofizni vagy válaszolni. csak ülni szeretnék csendben , nem szólni senkihez.próbálok mindenkivel kedves lenni , és miért ? hogy jónak tüntessem fel magam?! egyáltalán nincs rá szükségem . nem függök senkitől. nem kell nekem senki.

i'm here

nem akarok megváltozni. túl sokan változnak . eltűnnek hirtelen . keményen fogok dolgozni hogy megmaradjanak a csillagporos pillanatok. a rózsaszín ég , a mintás tócsák az illúziók meg mindenféle vágyak melyek mélyedést vájnak a testünkbe . azt akarom, hogy különleges legyen. megtegye azt amire képesek vagyunk s még többet. szaladunk majd a pillanatok után vagy inkább velük, kézen fogva. hogy érezze igen is itt vagyok még. csak táplálni kell .