a napom kérdése

nem akarom hogy megtaláljanak. hogy olvassák a soraimat s tudják hogy mi is van bennem azon kívül amit nekik mutatok. mindennap találkozunk mindennap beszélünk de egyikőjük se ismer . és ha nyolc év alatt nem ismeretek meg akkor ez az egy hónap nem elég nekik. mindenkinek meg lesz a saját rólam kialakított kép. nincs szükségem arra hogy ezt is bele vegyék. bátor voltam mert kitettem a soraimat. de ahogy rájöttek hogy nekem van blogom és kérdezgetni kezdtek. el bizonytalanodtam . itt vagytok Ti , akik csak a soraimból ismeretek , belém láttok de nem tudjátok hogy van az az oldalam . amit mindennap előveszek , talán egy álcaként . a sebezhetetlent a mindig boldogat . és valójában milyen is vagyok Én?

köszönöm

                                                      
Köszönöm szépe Lucának a "díjat":)! Én nem adnám tovább mert már megkapták a legtöbben.

helyek

elkopnak az emlékeink . elfelejtjük a hangokat, az érzéseket . hogy milyen idő volt akkor vagy mit viseltem a szívemen. elfelejtjük a jó dolgokat mert a rosszak elég erősek ahhoz hogy ki takarják a szemünk elől. és most így fogok vissza emlékezni rád. valahogy már nem is emlékszem . régen az életemben foglaltál egy fajta helyet. most meg az egyetlen dolog ami maradt a telefonomban egy hely .