az utolsó

ez az a pillanat amikor elfeljtjük egymást , legalább is én még csak most jutottam el idáig hogy érzékelem már semmi remény .nincs értelme gondolni rád.úgy sem történik már semmi , csodák sajnos nincsenek , egy ideig hittem bennük pont odáig hogy veled találkoztam. sok mindent elvettél belőlem és igazából Te semmit sem adtál magadból. már nem haragszom semmiért , az idő tényleg sok mindent elfelejtett ,lecsillapit. de már emlékezni se akarok rád . ez volt az utolsó bejegyzésem rólad.

avec mes souvenirs j'ai allumé le feu

melegen tartva a gondolataimat. bögrében meg termoszban . s még is sokszor kihűl .elveszek a barnában , meg a burgundiban . elveszek benne is gyakran . aztán haza térve kitalálok. fogalmam sincs mi ez . vagy mi történik . irigykedve nézem őket és csak remélni tudom hogy majd rám is néznek így . szeretem hogy nem kell megfelelni vagy megváltozni , nem kell ideálokat kitűzni , vagy gondolkozni illik-e ide a stílusod . persze mi még korlátozva vagyunk , még figyelnünk kell a beilleszkedésre . talán ez megy a legnehezebben és ezt bánom a legjobban . de megvagyok köszönöm!