megmenteni a gondolataimat

mintha egyik pillanatról a másikra mindenki megváltozna. most úgy érzem senkit sem ismerek igazán ,még magamat sem ,hisz amikor kettő hónap után az emberek nem ugyanazok mint akik voltak a nyár elején, akkor vészesen kétségbe esem és igazából fogalmam sincs mit kéne tennem. csak darabokra szedem magamban a dolgokat és már nem tudom össze rakni már semmit sem tudok összerakni. a saját gondolataim kergetem vagy ők követnek árnyékként. néha azon kapom magam hogy folyton csak gondolkozok és már rosszul vagyok ettől az egész helyzettől . talán át kell értékelnem mindent amit eddig biztosnak éreztem . egy káosz lett minden. a legrosszabb pillanataimban nem tudom senkivel ezeket megbeszélni ,én beszélek ők hallgatnak , én kikészülök és senki nem tud semmit mondani amivel előrébb jutnék ezeken . de azt sem tudom mit szeretnék hallani.életem legkószább bejegyzése lett ,de legalább átérezhető a szétesés az emberi kapcsolataimban.