magány, középpont és a valódi érték

és azon gondolkozunk hogy majd emlékeznek e ránk , hogy leszünk e valakik ebben az öt évben. nem mintha annyira szeretnénk vagy sóvárognánk az érzésért , csöppet sem zavartatjuk magunkat azon hogy nem tudják a nevünket hisz mi is kerüljük őket ha csak tudjuk. aztán megbeszéljük hogy magányunkat mikor osztjuk majd meg mással de soha nem tudjuk a választ és félünk hogy messze van még . sokat nevetünk és közben tudjuk hogy még sem vagyunk boldogak. aztán magyar órán amit annyira nem szeretünk mert mindig kérdeznek megtörik minden . ott ül középen s feltárja a szemeket , elmondja azt ami ott őrlődik bennünk. a megfelelési kényszer és ő elmondja mindenki előtt , a csendesek és a folytonosan nyerni vágyók előtt hogy vannak fontosabb dolgok az életben s majd mi rengetegszer jobbak leszünk ezeknél az embereknél, családanyaként , feleségként. jön valaki s felemeli a leszegett fejünket a szavaival, megtölt minket  és jobbá teszi a napunkat vagy talán az egész öt évünket. és tényleg rájövünk arra hogy mi a fontosabb nekünk a saját emberiségünk vagy a folytonos középpont.