egyensúly

lassabb tempóban mérjük lépteinket. néha még felnézel az égre. s az egyik pillanatban mindkettőnk tekintete fent ragad .  aztán minden megy tovább csak nem tudjuk melyikünk körforgásában . talán a tiédben , mindig is a tiédben ment. 

s egy idő múlva kijózanodok átnyúlok a sötéten s beszabadítom a fényt . saját magamnak érvelek. mekkora becsapás is az egész. kikövetelem a jót hogy valahogy egyensúlyba legyenek . de ezen a mérlegen már semmi nem segít. mintha mozdíthatatlanul is elszánta volna magát hogy ő sohasem változik hogy ő mindig lent lesz .