időre

nem akarom elveszteni önmagam az aki voltam és talán még vagyok is. elhanyagolom a dolgaim de ez már nem is arról szól. csak minden túl mélyen van ahhoz hogy tudjam most valóban képes vagyok erre meg erre? vagy csak álltatom magam . kivagyok fordulva önmagamból mondják . és igazából nem akarok és nem is tudnék ezzel vitatkozni. egyszerűn megszerettem a saját magányom amire rá voltam kényszerítve és nekem ez lett a normális kerékvágás. így biztonságban érzem magam , mintha mindentől megóvna ez az óvatosság másokkal szemben. pedig tudom hogy nem így van .. hagyjatok még egy kis időt úgy érzem erre van szükségem.